Első nap és este

A második napon, felfedez útra vittek a lányok. Átsétáltunk Salthill-be, ami Galway egyik alvóvárosa, másrészt homokos tengerpartja lehetőséget ad a fürdésre. A tenger itt gyönyörű tiszta, már alig várom, hogy megmártózhassam benne a jövőben.

Itt is hagyomány és szokás, hogy napsütéskor a parkok tele vannak fél pucér emberekkel (legyen ügyvéd, szakács, üzletember, akármi…). Egyébként ahogy így beszélgettem Johnékkal, és most már az új lakótársaimmal Damiennel, Tonyval, Liammal és Annamarieval, szerintük még nem volt ilyen meleg júniusban soha.

Ezen az estén főztünk paprikás csirkét, ami jól sikerült. Szerencsére találtam jó pirospaprikát, bár elég mini adagokban árulják errefelé. Két kis zacskó kellett egy ír csirkéhez.

Este benéztünk a városba. Hétfői nap volt, de hihetetlen micsoda kavalkád volt a sétálóutcákon. Minden sarkon zenészek, dobosok (amire mindenki az utcán táncolt), tűzbotosok, különböző előadók; a pubokban ír élőzene, mesemondók (saját magukat igazmondónak mondták, és csak úgy lökték a kalandosabbnál kalandosabb történeteket saját életükből). Meglepetés volt, hogy ezek az emberek mind Galwayből valóak voltak, és ismerték egymást, és minden nap este lejárnak most is egy pintre beszélgetni, hallgatni a zenészeket. Évszázados hagyomány náluk ez a fajta kikapcsolódás, illetve gyakorlatilag így ápolják a kapcsolataikat. Egymást vacsorára hívni a másik házába nem igen szokták, inkább maradnak a jól bevált O’ Connel’s bar-jánál, ahova már 20 éve járnak halat enni. Tehát a pubok állandóan tele vannak este, minden hétköznap és hétvégén egyaránt, 20 évesektől a hetvenesekig.