Galway

Brittany és Bekah a két jelenlegi lakótársam kijöttek elém, így gyorsan hazajutottam – egy hétig fogok itt lakni, szombaton költözöm a saját szobámba, ha minden jól megy. Az elkövetkezendő héten egyszer befizettünk 20euroért egy egész napos kirándulásra Klymore Abbey felé, egyébként pedig Galway épületeit róttam állás után kutatva

Egy heti városélmény: Galway gyönyörű kisváros. A nyugati part egyik legkedveltebb turista, valamint kulturális központja. Míg a 2004es útikönyvben 45ezer lakosról tesznek említést, mára a suburb-kel együt 55 ezerre saccolják az itt élők számát. A prosperitás egyik oka, hogy rengeteg külföldi érkezik a városba, valaki úgy mint én, üres zsebbel, de rengetegen tőkével és letelepedési szándékkal. Galway jelenleg az egyik leggyorsabban fejlődő városok egyike Írországban, így remélem én is be tudok szállni a gépezetbe, még ha csak egy rövid időre is. A város központ 4 sétáló és 5 kereszt utcából áll, telis tele pubokkal, éttermekkel, gyorséttermekkel, ruházati és egyéb boltokkal, szóval mindennel ami a turistának kell. (Hohó! Álljunk meg egy pillanatra. Ugyanis ami meglepő, hogy ezekben a pubokban főként még júniusban is leginkább írek ücsörögnek guinness hörpölve (erről egy későbbi bejegyzésben bővebben).). Ezen kívül inkább negyedekből áll Galway, mint bevásárlóközpont, ahol Lidl, Tesco, Aldi, Currys és minden egyéb nagy multinacionális kereskedő cég megtalálható. Van egy kisebb ugyanilyen bevásárló része a városnak, helyi kisüzemekkel, egy business negyed irodaházakkal, az egyetemi városrész a nagytemplommal, utána jönnek leginkább a lakóházak a partmentén északra, és a városhatáron túl pedig farmok birkákkal, birkákkal, birkákkal mindenhol!

Galway fő megélhetése fogalmam sincs hogy mi lehet, a fesztiválozáson és turizmuson kívül – se hajót nem látok ami halászna, se gyárat. A legközelebbi gyár valami Linemore-ba van, ahol olajvezető csöveket állítanak elő, itt dolgozik Jhon (Brittany ír barátja) és Joe (értelemszerűen Jhonon keresztül, mint munkatárát ismertem meg). Júliusban kezdődik a művészeti fesztivál. A hotelek már most majdnem tele vannak vendégekkel, ami szerintem olyan minimum 4000 vendéget jelent. Rengeteg magyarral találkozom nap mint nap, valaki kirándulni, valaki dolgozni érkezik. A kedvencem egyébként, hogy a táblatartó piacot a magyarok uralják. A párhuzamos sétálóutcákon található kisboltok forgalmát növelendő, táblásemberek állnak a „fő” sétálóutcán és mutatják a helyes irányt – és természetesen beszélgetnek egész naphosszat egymás között. Egyik jellegzetességük, ha esetleg egy potenciális vásárlóként megkérdezzük tőlük, hogy pontosan merre is lenne ez a bolt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy totálisan félremagyarázzák az utat – onnan tudom, csak mert véletlen beszélgetésünk közben jött oda egy angol turista információért. A táblásemberek második és egyben legerősebb jellegzetességük, hogy magyarok – igen változó korosztállyal, 20 - 55 év között.

Este még bementünk körülnézni, de a másnapi Holiday Day miatt az összes pub tele volt, de annyira, hogy az emberek az utcán duhajkodtak. Most már egy heti ittlét után bizton állítom, hogy az írek a pub kultúrájuknak köszönhetően rengeteget szocializálódnak. A lányokkal, Johnnal (Brittany ír barátja) és Joe-val (Jhon munkatársa) beszélgetve megerősítést is kaptam, úgy, ahogy második éjszakai látványtól. Bővebben következő bejegyzés…