Előkészületek vol.2.

/avagy a ganajozás, és takarítás művészete/

Ez a bejegyzés leginkább Vera nővéremnek és sógoromnak Karesznak szól, akik kint élnek Szöülban immár 10 hónapja!

Tegnap hajnali 9 kor sikerült az utolsó javító vizsgám is. Ez egyrészt öröm, másrészt feljogosított arra, hogy most már ne a tanulásra, hanem sokkal „élvezetesebb” időtöltés elvégzésre szenteljem az időmet, ami nővéremék pesti lakásának kitakarításban áll– mert ugye a lakásukban élek mióta egyetemre járok. Lakótársammal ennek a tevékenységnek soha nem voltunk nagy hódolója, ezért az elmúlt 4 hónap mocskát kellett eltüntetnem (jó, azért havi rendszerességgel porszívóztunk, konyhát takarítottunk, meg kéthetente budit). Egészpontosan 3 szemeteszsák, és egy újonnan bontott porszívózsák telt meg a folyamat során, mind ezt egy kb 45m2 lakás padlójáról, illetve polcairól abszolválva. Szerintem bekerülhetnénk a Guinness rekordok könyvébe. Sok minden előkerült, mint például a mp3 lejátszóm fülhallgatója, három könyv beesve az ágyam mögé, kb. Egy tucat félpár-zokni, és legnagyobb meglepetésemre az a csavarhúzó, amivel októberben állítottam be a boiler hőmérséklet szabályozóját. Egyébként az a fantasztikus, hogy első ránézésre teljesen rendbe volt a lakás, a széthagyott cuccokat eltekintve – most csak azért nem nézett ki rendesnek mert mindent szétpakoltam, hogy aztán a helyére tetgyem őket. Még itt fontos megemlíteni, hogy a koleszos emberek, mindig csodálkoztak micsoda rend van. Ehol reprezentálom a változásokat:

Amortizáció csak egy esetben történt - nem úgy mint első félévben, amikor véletlen dávid cd-it égettem nővéremék ruhás szekrényén :P - ma takarítás közben, mert letörtem az egyik ilyen csengettyűnek (műanyag kristályutánzat vagy nem tom’) kiálló részét. Emiatt elnézését kérek! Olyan nagy lendülettel lengettem a portörlőt (mert ugye takarítani csak pörgős rock számra lehet, amit lehet dúdolni, meg lég-gitározva kísérni), hogy egy szempillantás alatt lekaptam a polcról, és nekivágtam a könyvszekrénynek. Ahhoz képest egész könnyű sérülésekkel megúszta. Ezek után kivettem a Green Day - Dookie lemezét...

Nagy örömömre szolgált, hogy nővérem megemlített a blogján, és kirakott egy linket hozzám. Ezáltal egyik napról a másikra megemelkedett az olvasóimnak száma. Köztük felkeresett egy magyar srác is, aki Júliusra tervezi kiutazását Galwaybe barátnőjével. Levélváltások során kiokosított, hogy hogyan kell pps-number-t szereznem, hogy dolgozhassam. Érdekes módon, erre képtelen volt több magyar kint élő is, akiktől kérdeztem, hogyan működik a rendszer. Mindenestre már alig várom, hogy végre repülőn üljek, mert ez a várakozás jáááj de kikészít! Huh… le kellene szaladnom a fodrászhoz. Megláttam magam a tükörben. Persze lehet rajtam már az sem segít! :D

Ha minden igaz, lesz kint internet elérésem. Amint tudok, frissítek!

Selamat Tinggal!